Kovács Csaba Albert

Gondolatok:

Szent Család vasárnapjára

A megtestesülés minden emberi viszonyt is jelent. Csecsemőként való születést, egy adott néphez tartozást, egy családba való tagolódást, egy adott történelmi szituációt, vallási hagyományt, az emberi élet minden szakaszát, még a halált is, még a kísértést is; de a bűnt nem, mert az nem tartozik, mert az nem tartozik hozzá az Isten által teremtett és megváltott emberi természethez.  … Isten komolyan gondolta a megtestesülést és el is vállalta ezeket. Sőt a leg tökéletesebben élte meg mindezeket. Példát adott nekünk. Így a családi életre is. Jézus mindent földi szüleitől tanult meg: imádkozni, az emberi hagyományokat…

Hogy ez a példa mennyire fontos az Egyház számára mutatja az a tény is, hogy az Egyház legkisebb része a családegyház. De az emberiségnek is ez az alapegysége. Éppen ezért támadják. Éppen ezért kell megvédenünk.

A család definíciója: Egy férfi és egy nő egész életre szóló szeretetközössége, nyitottan a gyermekáldásra, mint Isten ajándékára. A definíció minden egyes tételét támadják, tagadják, kifordítják, rombolják, elferdítik…. A definíció minden egyes tagját meg kell védenünk.

Hatalmas fejetlenség, zűrzavar van a családok életében. Az emberi élet, a társadalom iszonyú gyors változásaival együtt a családi élet is válságba jutott. A régi társadalmi szerkezetek felbomlanak. És a vízzel, a járulékokkal együtt a lényeget is kidobtuk az ablakon. Vissza kell térnünk a názáreti szent család eszményképéhez, és ezt a lényeget kell alkalmaznunk a mai kor viszonyaihoz. Az apák példaképe legyen Szent József: a becsületes munka, az igaz ember képe, aki mindig engedelmeskedett Isten akaratának, aki a jó halál példaképe. Az anyák példaképe legyen a Boldogságos Szűz Mária: aki mindig igent mondott Isten akaratára, aki a leghűségesebb tanítványa volt az Úrnak, aki a szolgáló szeretetet élte egész életében. A gyermekek példaképe legyen a Gyermek Jézus: aki engedelmeskedett szüleinek, aki mindig Isten akaratát kereste, aki növekedett korban és bölcsességben.

Egy probléma, hogy olyan gyorsan fejlődik az emberiség (bizonyos szempontból), hogy a gyermekek egyre inkább lehagyják szüleiket. (Technikai, számítástechnikai ismeretekben…) S nem csak ezekben, de minden másban is elvetik őket. Már nem a szüleiktől tanulnak meg élni. Ezt a szerepet egyre inkább átvette az iskola. De most már az iskola is lemaradásban, veszélyben  van. Egyre inkább a média, a TV, a számítógép neveli a gyerekeket. De kinek a kezében van a média, a TV, a számítógép, az internet? Akinek a kezében van, azok nevelik a gyerekeket, azok nevelik, alakítják a jövőt.

Olvasmány Sirák fia könyvéből: a bölcsességi irodalom része. Pusztán az emberi bölcsesség, a józan paraszti ész is azt diktálja, hogy fontos a családi élet, s annak megerősítése.

Milyen furcsa, hogy elítéljük a muzulmánokat, hogy saját szokásaik, jogrendjük szerint akarnak élni. De ez azt is jelenti, hogy nekünk már nem   fontosak a keresztény szokások, a keresztény családi modell. Hagyjuk magunkat sodortatni egy olyan család modell felé, ami nem jó.

Szentlecke Szent János első leveléből: a családi élet nem l’art pour l’art; hanem Isten akaratára irányul, Istenhez kell eljutnunk, üdvösségünket szolgálja. Valóban azt szolgálja?

Evangélium Szent Lukács könyvéből: A szentcsalád életének egy pillanata. Mindannyian Isten akaratát keresik, s ebben segítik egymást. Ez a család hivatásának, életének legvégső dimenziója. Legmélyebb értelmű hivatása. A család hivatása, hogy minden tagját kísérje azon az úton, amelyen fölfedezi Istent és Istennek vele való terveit. Jézus földi szülein keresztül tanulta meg, hogy az embernek elsősorban Isten akaratát kell megtennie. (A példaadás fontossága! A gyerekek elé kell élni a hiteles család modellt.) Még mielőtt a gyerek papot látna, már a szülőknek kell evangelizálni gyermekeiket.

Nekünk magyaroknak külön szerencsénk van, hogy számunkra van egy másik szentcsalád is: Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre herceg.

Egy másik ilyen szentcsalád: Lisieux-i Szent Teréz, Boldoggá avatott szülei és egyik nővérének is folyamatban van a boldoggá avatása.

Január 3. 

Mindannyiunk közös hivatása Keresztelő Szent János küldetése: rámutatni Jézusra, tanúságot tenni róla.

Most a karácsonyi időszakban különösképpen Isten, Jézus szeretetéről kell tabnúságot tennünk. Amit megtapasztaltunk Isten szeretetéből, azt tovább kell adnunk mások számára. 

Vízkereszt, Urunk megjelenése

A három király, bölcs felismerik Jézusban a világ üdvözítőjét. Bennük minden pogány nép jelen volt.

Az ortodoxok számára ez az igazán fontos ünnep. Nem a testi megjelenés, hanem a lelki felismerés. Eredetileg több ünnepet is magában foglalt: Urunk megkeresztelkedését is. Ott is kinyilvánul a világ számára. És Urunk bemutatása Templomba. Ott is felismerik.

Vízkereszt üzenete, hogy Isten mindenkit üdvözíteni akar, mindenkit keres. Vízkereszt üzenete, tartalma, lényege, hogy nekünk is keresnünk kell Istent, az Ő akaratát. Vajon mit lépünk Isten nyitására?

Izaiás szavai beteljesedtek. Jeruzsálem a világ legfontosabb városává lett. Zsidóknak, keresztényeknek és muzulmánoknak.

Szentlecke: a pogányok is társörökösök. Ez az ószövetség legigazabb megértése. Csak fokozatosan alakult ki a választott nép elszigetelődés. Ez kezdetben nem így volt. Gondoljunk Jónás könyvére! Isten mindenkit üdvözíteni akar.

Követjük e mi így Isten üzeneteit, mint ők a csillagot? Szentírás, prédikáció….

És nem akármit jelentenek nekünk ezek az Úr megjelenések! Ezek azt jelentik, hogy ilyen az Isten. És nem más. És nem az a hamis istenkép, amit mi gyártunk magunknak. Most valóban olyannak mutatkozik, amilyen valójában. Ilyennek kell elfogadnunk. Erre kell ráhangolódnunk. Ezt kel szenvedélyesen keresnünk.

Ez az egyik nagy problémánk: a hamis istenképek legyőzése. Fokozatosan hozzá növünk, mi tápláljuk. Ellenszer: imádság, Szentirás olvasása, liturgia, szentségek….

Istenként jelenik meg a mai napon és az egész világ elismeri. Ennek időszakában élünk. Ezen kell munkálkodnunk. Megteszünk mindent? Szóval, példaadással, imádsággal, áldozattal, lelki életünkkel? Mennyire gondom, az Isten gondja? Mennyire gondom az Egyház, egyházközség gondja?

Történet Avilai Szent Terézről: Teréz, Te törődj az én dolgaimmal, én meg majd törődöm a Te dolgaiddal!

Isten útmutató csillagait követnünk kell: lelkiismeret, Egyház tanítása, hit…

A három királyban mi is ott voltunk Betlehemben, mi is felismertük a világmindenség Urát. Folytassuk az ő útjukat tovább a hitben és az Isten keresésben!

Urunk megkeresztelkedése.

Ez is epifania. Karácsony ünnepének kibontása. Isten eljön, kinyilvánul, hogy üdvözítse az embereket. Láthatóvá lesz számunkra az Istenhez vezető, visszavezető Út. Jézus az út, az igazság és az élet. Benne teljesen kimondta magát felénk Isten.

Ez az egyik legnagyobb ortodox ünnep. Téli húsvét. Nem giccses betlehemezés, Hanem mély teológia. Húsvét elővételezése.

Nem a víz szentelte meg Jézust, hanem Jézus szentelte meg a vizeket. A víz itt érte el legigazibb, legmélyebb jelentését. Jézus egészen az anyagig száll alá. Megszenteli az anyagvilágot is. Ezért tudjuk a szentségekben felhasználni az anyagot: víz, bor, olaj… Saz alászállás folytatódik egészen az alvilágig. Jézus kenózisa, kiüresedése átjárja az egész világot. Őáltala, Ővele és Őbenne teremtett mindent az Isten. Ő a teremtés végső célja. Ezért hiszünk a test feltámadásában is. Nem csak a lelkünket üdvözíti.

A teremtés rizikója, hogy szembeszáll az anyag alkotójával. De Isten még ezt is vállalta szeretetből.

Jézus itt van hozzánk legközelebb. Magára veszi bűneinket, és önmagában mossa le őket. Jézus egész élete, megváltói tevékenysége ezt célozza: üdvözíteni a világot. Ezt az ember nem tudta volna elérni önmagától. Ezt csak Isten tudta megtenni. Ezt a közelséget csak a kereszt múlja felül.

Ezt a jézusi lelkületet kell nekünk is magunkra venni. Ilyen irgalmasan kell viszonyulnunk a világhoz. Názáretben Izaiás tekercsében magára ismert: Isten lelke arra indította, hogy felszabadítsa az embert. Ez a mi hivatásunk is. Határtalan misszió.

Krisztus megkeresztelkedése pedig nyíltan utal a mi megkeresztelkedésünkre. Üdvösségünk kezdete. Krisztusban keresztelkedtünk meg. Benne meghaltunk és Benne feltámadtunk. Emlékezzünk keresztségünkre! Gyermekek megkeresztelése halálveszélyben!

évközi 3. vasárnap

Felfedezni Istent, Isten szavát életünkben, Isten akaratát. Szenvedélyesen keresni azt. Aki keres az talál, csak az talál, aki keres, aki szenvedélyesen keres. De vannak, akik azért nem keresnek, hogy ne találjanak, nehogy megtalálja őket az Isten. Nem az Isten bújócskázik velünk, hanem sokkal inkább mi az Istennel. Ennek megvannak a maga helyei és módjai.

Isten akarata, szava megtalálásának megértésének traumája: elsírják magukat az emberek, vagy pedig dühükben Isten káromolják. Így vagy úgy, de találkozunk az Istennel. A világ az élet nem más, mint találkozás, találkozások sorozata az Istennel, a nagy találkozás. Istennel szemben választanunk, döntenünk kell.

A nagy átverés, film teológia. A filmek csodálatos realitással másolják le életünket: dokumentum filmek, kaland filmek, a jó és a rossz harca, horror-szörny filmek sátáni vonása, sci-fi filmek idegen lényei, … csak az a baj, hogy mindez a virtuális világban játszódik. Az ember belemenekül egy álom világba, elmenekül a realitások elöl. Mindaz, amiket a filmekben átél, azt a valós életben kellene megélnie. Ehelyett a való világot is álom világgá teszik. Nem történik meg a nagy találkozás, katarzis. Csak kis találkozások, kis katarzisok virtuális szinten. Mi az a valóság? Kérdezte nemrég egy kisgyerek. A lelki életet álomvilágnak gondolják azok, akik bele menekülnek egy virtuális világba.

Van egy olyan állapot, amikor az ember már feladja. Feladja a tisztaságot, előbbre jutást, betegséget, testi-lelki tisztulást, lelki életet. De vajon feladhatjuk e ezt, az emberség feladása nélkül? Az emberségünkhöz hozzátartozik a szüntelen emelkedés. Corona Bamberg könyve: Az emberség ára.

Isten szavának ünneplése. Tényleg öröm elmenni vasárnap szentmisére? Vagy inkább csak nyűg? Nyűg a hittanóra? Isten szava lélek és élet? Vagy inkább nyűg? Mennyire fordított, feje tetejére állított világban élünk. Amikor a bűnt magasztalják és a jót elkerülik az emberek. Mennyire valóságos számunkra a hit, az evangélium, Isten, az Egyház? Vagy furcsa módon csak egy virtuális világ, amibe néha belemenekülünk, amikor már nem bírjuk a bűn virtuális világát? Szinte csak TV-nek használjuk a hitet. Néha bekapcsoljuk, ha már nagyon elfáradtunk az életben, s aztán elalszunk rajta. Altatónak használjuk, kábítószernek, ópiumnak – ahogy azt a marxisták mondták. Pedig a hit az valóság. Mennyire valóság számunkra?

A 3. parancsolat!!! A vasárnap megszentelése. Pihenés, szórakozás isten nélkül? Élet Isten nélkül. A zsidókat a szombat őrizte meg, bennünket pedig a vasárnap. Lelki restség, amikor untat az Istennel való kapcsolat, az imádság. Amikor félünk, menekülünk az Isten elől. Amikor az érdeklődési területünk az Isten nélküliség! Amikor jól érezzük magunkat az Isten háta mögött, akkor ne csodálkozzunk, hogy Isten háta mögé kerültünk! Hátat fordítunk az Istennek és azt mondjuk, hogy az Isten háta mögött vagyunk, Isten sem törődik velünk. Ez az önbecsapás csúcsa. S ha ekkor az Isten megráz bennünket, akkor meg mi vagyunk felháborodva. Milyen a kapcsolatunk Istennel?

Olv. A törvény megtalálása a Babilóniai fogság után. Rádöbbentek arra, hogy Isten velük van, s ők mennyire távol voltak tőle, és most meg akartak térni Isten akaratához. Katartikus öröm, sírás, bűnbánat. Megtisztulás.

Szent. Egymás értékeinek felismerése, kiegészítése, elismerése, felajánlása. Egymásért való munkálkodás. lemondás az önzésről, a másikon való uralkodásról…

Evang. Lukács pontosan mindennek utánajárt. Vajon mi mennyire vagyunk felületes keresői, hallgatói Isten Igéjének? Mennyire zavaró és bosszantó, ha az emberre nem figyelnek, csak felszínesen hallgatják, ha nem veszik komolyan. Hogy állunk Isten Igéjével?

Izaiás szavaiban Jézus felismerte önmagát, hivatását. Jézusban pedig mi ismerhetjük fel önmagunkat. Mint Remete Szent Antal. Volt már valaha is ilyen élményünk?

Éreztük már kellemetlenül magunkat a templomban, mintha a pap minket prédikált volna ki? Mintha az Ige minket szólított  volna meg?

Mi milyen hivatást kaptunk az Egyházban? Mit teszünk az egyházi közösségért? Ministrálni nem akarunk, hittant nem akarunk tanulni, felolvasni nem akarunk, énekelni nem akarunk…. hát akkor mit akarunk? Mit teszünk az Egyházért? Csak ülünk a templomban, nagyokat hallgatunk, el-el bóbiskolunk, gondolataink messze járnak. És közben nem érezzük a hit erejét. Hát ilyen magatartással nem is lehet. (Persze a jelenlévők mindig kivételek!)

Évközi 5. vasárnap

Tömeg verődött össze Jézus körül, a tanítványok azonban unottan, kiábrándultan, közömbösen mosták hálóikat. Ilyenekre bízza az emberhalász feladatot?

Csak Péterre és Júdásra mondott Jézus olyat, hogy: „Távozz tőlem Sátán!” „Áruló!” Az egyikből apostol fejedelem lett, a másik pedig valóban elárulta. Jézus valóban a bűnösökhöz jött.

Isten szentségére a helyes válasz: az ember nyomorúságának elismerése. Erre jön Isten irgalma, megbocsátó lehajlása, mire az ember Isten akaratának elfogadásával válaszolhat. (Olv és Evang.) Alázat és készség.

(Szent.) Csak a tanúságtételünk térítheti meg az embereket. Tanúkra van szükségünk.

Kezdeti csalódásuk emberi elvárasaiknak szólt. Igen, emberi elvárasainkban mindig csalódni fogunk, de ha Isten akaratára hangolódunk rá, akkor soha nem fogunk csalódni. !!!

Szent Bernát szeretetének négy foka. MI hol tartunk? Még mindig csak a saját elképzelésünknél?

Három hivatástörténet: Izaiás, Pál és Péter. Az ember nem nevezheti ki önmagát Isten munkatársának, amikor viszont Isten hívja, akkor méltatlansága nem ok arra, hogy visszahúzódjék.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat